Mozaik  (Sz.: Taba Roxán; Z.: Angelus)

Szibilla két szeme
fénylik,mint a Hold
szája,ha szóra nyílik
tudást ont,mit az időtől rabolt
hatalmas,vénséges éjszaka
vak vagy,mint Szibilla maga

Szibilla két szemét
ujjaim kivájják,s helyükre
izzó holdköveket teszek,
hogy lángoljanak örökre
s hogy jövőt lássak
Szibilla lelkét
zárom fiatal testembe
szemeit arcomban őrzöm
s vakságomat elrejtem

De lát-e ő fentről,az égből
szeme helyén két izzó kővel?
Mozaik az idő,csillagok a percek
megbírkózom a jövővel

Felettem az éjjeli égbolt mozaik
reszkető tenyerem rejti darabjait

Stjernene slik at tiden
Oynene hennes er Manen
Handene hennes er fulle med deler
av tingene som bare na kommer

/Az idő mint a csillagok
Szemei a Hold
Kezei telve a jövendő darabjaival/